Beszélgetés Kiss Tamással

Beszélgetőpartner: Kováts Hanna Judit

Kiss Tamás a Budapesti Fazekas Mihály Gimnázium 12. évfolyamos tanulója, a Visszaesők nevű feltörekvő, fiatalokból álló banda énekese.

Köszi, hogy elfogadtad a meghívást.

Én köszönöm a lehetőséget.

Vágjunk bele! Bemutatnád a zenekart röviden? Kik a tagok, milyen hangszeren játszanak?

A zenekarunk neve Visszaesők, a műfajt kicsit nehezebb meghatározni, mert elmosódnak a határvonalak, de a folkpunkhoz hasonlítunk a legjobban. Van pár olyan irányzenekar, amit példának veszünk, azok pedig folkpunk zenekarok. Öttagú a banda, Laci a dobosunk, Jancsi basszusgitározik, Mirkó a fúvósunk, furulyán és szaxofonon játszik, Matyi elektromos gitározik, énekel, és afféle „ordibátor”, és vagyok én, énekes vagyok, illetve mostanában gitározok is. Szóval ez a felállás, egyébként meg egy adag tizenéves srác vagyunk, akik dolgokat csinálnak.

Mióta játszotok ebben a felállásban?

Most volt december elején egy éve, hogy elmentem az első próbára. Az úgy történt, hogy amikor még ők négyen voltak, akkor volt egy online koncertjük. Egy közös ismerősünk látta ezt a koncertet, aki azt gondolta, hogy „hát nagyon jól zenélnek ezek a srácok, de kéne nekik egy énekes”. És akkor ennek a közös ismerősünknek eszébe jutottam én, hogy engem beajánljon, és be is ajánlott. A srácok rámírtak, és elmentem egy próbára. Ez volt 2020 december eleje. És ahogy elmentem egy próbára, négy, számomra ismeretlen sráccal egy Budapest szélén lévő helyre, akkor igazából egyszerűen csak működött. Nyilván nem feltétlenül rögtön, de 2020 vége felé kialakult.

Hogy ismerkedtetek meg, mi az „alapulósztori”?

A zenekar már három-négy éve megalakult, illetve létrejött ennek a zenekarnak a (felmagasztalt) jogelődje. Több felállásban is megpróbálták a srácok ezt a zenekar dolgot. Eredetileg volt egy furulya, egy láb közé fogható kisdob, meg volt egy hegedű. Aztán a hegedűt lecserélték gitárra…szóval sokféle felállást kipróbáltak, akkor volt Matyi, Mirkó, és Laci. Aztán csatlakozott hozzájuk Jancsi, aki akkor még billentyűzött, aztán a billentyűt lecserélte basszusgitárra. Tehát ez volt maga a fejlődés, ez már kicsit stabilabb volt, de még mindig kezdetleges. És utána megtartották az első online koncertjüket, hogy megmutassák magukat, és ennek köszönhetően tudtam én is csatlakozni. A srácok között eredetileg többféle nagyon random kapcsolat volt, például óvoda- és iskolatársak voltak, , de az igazi összekötő kapocs négyük között az volt, hogy mindannyian jártak néptáncolni, illetve ketten még mindig járnak. Ott ismerték meg igazán egymást, és ez adta a folk részét az együttesnek, de relatíve elég különböző zenei ízlésűek vagyunk. Úgyhogy emiatt kicsit nehéz néha megtalálni azt a közös hangot, ami mögé mind az öten be tudunk állni.

Mi a banda nevének a jelentősége? Hogy választottátok?

A nevünk egy jó kis estén született, a lényege, hogy visszatérünk, azaz “visszaesünk” a népzenébe, mivel minden számunk valamiféle népdal vagy népdallam köré van építve. Függők nem voltunk, hogy visszaessünk, de akár lehettünk volna azok is, vagy lehetnénk.

Ki tartja össze ezt az egészet, ki az, akit frontembernek lehetne nevezni? Persze, ha van ilyen.

Ez nagyon érdekes, mert ha a bandákat általában nézzük és a frontembert keressük, akkor az énekest keressük. Tehát klasszikus értelemben véve a frontember én vagyok, viszont a zenekar életével kapcsolatban szerintem magabiztosan mondhatom, hogy egyenrangúak vagyunk. Nem feltétlenül az van, hogy valaki vezet, a többi meg csinálja, hanem közös munka ez az egész. Valaki mindig egy kicsit jobban tolja, de nagyrészt Matyit tudom kiemelni, aki a legtöbbet mondja, hogy „gyerünk, csináljuk már” satöbbi, nyilván hálás is vagyok neki ezért. Tehát ha valakit ki kell emelni, akkor Matyit emelném ki, illetve klasszikus értelemben magamat, viszont az a helyzet szerintem, hogy nem nagyon emelkedik ki nagyon erősen senki.

Említetted, hogy van pár banda, akik inspirálnak titeket. Melyek a bandák? És még miből merítetek ihletet?

Nem feltétlenül neveztük meg ezeket a bandákat, viszont vannak egyértelmű irányok. Az egyetlen, ami talán ki is van mondva, az a Bohemian Betyars, talán a leghíresebb folkpunk banda Magyarországon. Egyébként rengeteg-rengeteg más inspirációja van a tagoknak, de akit egységesen céliránynak tekintünk, az a Bohemian Betyars. Sokan hasonlítanak minket az Aurevoir-hoz, lehet, hogy sok hasonlóság van köztünk, de ez nem szándékos. A zenénk nem csak folkpunk, más elemek is belekerülnek, és emiatt rengeteg zenekar van még, akik kisebb mértékben belecsúsznak. Illetve akármilyen zenét hall az ember, akaratlanul benne marad a tudatában, és emiatt akármelyikünk hallgat különböző zenekarokat, amikor a dalainkat összerakjuk, akkor akaratlanul belerakjuk ezeket is.

Ki írja a szövegeiteket?

Kicsit kitágítom a kérdést a dalírásra. A szövegeket általában nem egy ember írja, hanem valaki bedob egy ötletet, vagy egy befejezetlen, vagy egy befejezett verset, ez az egyik mód, a másik, hogy hamarabb volt meg a zenei alap, arra írtunk szöveget. Tehát valaki bedob valamit, azt mindegyikünk elolvassa, és mindegyikünk beleszól. Többet írt Laci, többet írt Mirkó, de a tapasztalat az, hogy mindig kicsit más. Mindegyikünk írt már szöveget, illetve mindegyikünk beleszólt már a másikéba.

Mennyire terveztek előre a bandával? Van egy biztos pont, ameddig mindenképpen együtt szeretnétek maradni, vagy inkább a spontaneitásban hisztek?

Amikor csatlakoztam, akkor az elején pont azt éreztem, hogy nem feltétlenül kell azon gondolkodnom, hogy mi lesz később, mert most jó. Ez az online oktatás alatt volt. Akkor nem terveztem hosszútávra, ismerkedtem az egésszel. Mostanra megvan az, hogy milyen irányba megyünk, hogyan dolgozunk egymással, az is jó folyamat volt egyébként, hogy hogyan találtuk meg a dinamikát, hogy hogyan tudunk együtt dolgozni. Nincs kimondva olyan, hogy meddig szeretnénk ezt együtt csinálni. Én vagyok a legidősebb közölünk, én vagyok a legközelebb az életstílusváltáshoz. Most fogok menni egyetemre, és nem tudjuk, milyen hatással lesz ez arra, hogy mennyit fogok bírni, vagy hogy mit szeretnék csinálni. De az általános hangulat az, hogy szeretnénk ezt csinálni. Tehát nincs meghatározva, összességében azt mondanám, hogy mindig csak a következő lépést tervezzük meg. Mikor csatlakoztam, az első lépés az volt, hogy megtanuljam a dalokat, aztán elkezdtünk demókat felvenni. A következő lépés az volt, hogy valamilyen koncerten tudjunk szerepelni. Szerencsére ez tavaly ősszel sikerült is.

Már két koncerten is felléptetek. Milyen érzés volt? Tudom, hogy már álltál színpadon korábban színházban, énekeltél is. Mennyiben volt most más?

Kicsit másmilyen háttérből jövök ebből a szempontból, mint a srácok. Sokkal több szólójellegű szereplésben részt tudtam már venni. Főleg az első koncert előtt az izgulás és a várakozás volt az általános hangulat. Nagyon vártuk egyrészt, mert igazából élőzenében és koncerten valósul meg a zenénk, és az egyik legnagyobb célunk volt, hogy ezt megmutassuk. Emiatt nagyon-nagyon vártuk, izgultunk, de mindegyikünk nagyon akarta. A koncert maga hatalmas élmény volt, rengeteg kortársunkat oda tudtuk hívni. Egyik koncert sem önálló volt, hanem társzenekarként szerepeltünk, de jó érzés volt azt látni, hogy mi hívtuk a legtöbb embert. Az a visszacsatolás, amit kaptunk a közönségünktől, rengeteg energiát adott. Nagyon nagy magával ragadó erő, hogy zenélsz egy színpadon sok embernek, akik ordibálnak, sikítoznak, éneklik a szöveget, elkezdenek pogózni…Tehát nagyon jó hangulatot csináltak, maguknak és nekünk is. Nyilván ennek kiváltó oka az, hogy mi ott vagyunk kint, de ez a visszacsatolás rengeteg erőt ad. Úgyhogy nem nagyon megfogalmazható, de mindenképpen hatalmas és nagyon jó élmény volt mindkettő koncert.

Említetted, hogy egyetemre mész. Ezen túl vannak olyan terveid, amik a zenével kapcsolatosak?

A zenész mindig elgondolkodik rajta, hogy meg tud-e élni ebből, mert ezt szereti a legjobban csinálni. Alapjáraton én egész életemben komolyzenén nevelkedtem, és azt műveltem, ezért mindig irány volt nekem a zene. A könnyűzene nem feltétlenül. Mint egyetem, nekem a Zeneakadémia a fő cél, és emiatt igen, azon mindig is gondolkodtam, hogy zenéből szeretnék megélni. De sosem csak előadóként gondolkodtam ezen, hanem például tanárként. Azt, hogy a könnyűzene vagy akár pont a Visszaesők segítségével tudom ezt elérni, nem hiszem. Nyilván eljátszik a gondolattal az ember, de egyelőre ez még nincsen terítéken, mert még csak most kezdtük, és még nem reális, hogy azt mondjam, hogy én most mindent abbahagyok, és csak ebből fogok megélni. De nyilván egy vágya ez az embernek, bár rövidtávon nem látom ezt reálisnak, aztán hosszútávon fogalmam sincs, mi lesz belőle.

Gondolom, az érettségi után könnyebb lesz az életed. Mik a terveitek nyárra?

Most kaptunk egy lehetőséget, hogy jobb minőségű demókat tudjunk készíteni, mert a korábbi felvételekkel az volt a baj, hogy egyrészt mi is csak tapogatóztunk, másrészt nem nagyon voltak meg a kellő eszközeink ahhoz, hogy ezt élvezhető formában fel tudjuk tenni az internetre. Viszont mindenképp szeretnénk, hogy ne csak koncerten lehessen minket hallgatni, hanem esetleg máskor is. Úgyhogy a legrövidtávúbb terv ez, még tavasszal igazából. Aztán már tavasszal is talán, de nyáron mindenképp szeretnénk egy koncertet, legalább egyet, aztán ki tudja, adódik-e még lehetőség. A tervek szerint ősszel is csak egy koncertünk lett volna, aztán kaptunk még egy lehetőséget, és éltünk vele. Az a probléma, hogy nyáron kicsit széjjelebb vagyunk, mert öt tizenéves srácot nehezebb összefogni, ha szabad hónapjai vannak. De mindenképp szeretnénk koncertet, és aztán lassan stúdiófelvételekig is szeretnénk eljutni.

Mennyire nehéz összeegyeztetni a zenélést az iskolával és egyéb dolgaiddal?

Mindig kicsit úgy álltam hozzá, hogy a zene nem kötelesség és nem teher. Mivel mindig szerettem zenélni, ezért gyakorlatilag nekem ez volt a pihenés. Koncentrációt és munkát nyilván igényel, hogy a bandát előre tudjuk vinni, de úgy gondolom, hogy ha a suli nem viszi el minden nap mind a huszonnégy órát, akkor meg lehet oldani, hogy az ember valahogy zenéljen. Ez nem olyan, mint egy házi feladat, hogy le kell ülnöm és meg kell csinálnom, hanem bármikor, mikor kettő percnyi gondolkodási időm van, egyszerűen előjön, hogy mit szeretnék csinálni. Folyamatosan pörög az agyam azon, hogy a régi ötleteket hogyan lehet javítani, új ötletek jönnek, bármilyen üresjáratban az ember agya ezen kattog.

Volt vagy van olyan dolog, személy, amit, akit elhanyagoltál a zenekar miatt?

Volt olyan, hogy le kellett mondanom találkozókat, vagy bizonyos dolgaimat nehezen tudtam emiatt elintézni, de szerencsére a környezetemnek a nagy része már tudja, hogy ilyeneket csinálok, ezért toleránsak. Viszont igen, valahogyan közös nevezőre kell jutnunk a srácokkal, ezért valamilyen áldozatot már mindenkinek kellett hoznia. De nem hoztam meg olyan „áldozatot”, amit ne hoznék meg még egyszer. Az ember felad egy-két könnyebb, kényelmi dolgot, de ezek az áldozatok vagy megtérülnek, vagy szükségesek.

Kit tartasz a legnagyobb támogatódnak?

Nagyon nagy támogatást érzek a barátnőmtől, akinek nagyon hálás vagyok emiatt is, szóval egyrészt ő. Minden előadó belefut egyszer abba, hogy ezt kimondja, de a másik legnagyobb támogatóm az édesanyám, mert szinte már viccesen aranyosan rajong. Egyébként a közeli barátaim jó része, aki meghallgatta, hogy mit csinálunk, azt mondták, hogy nagyon jó. Tehát abszolút pozitív visszacsatolást kaptam minden olyan embertől, aki úgymond számít nekem.

Melyik dalotok a személyes kedvenced?

Az én személyes kedvencem talán az Életszabvány, de természetesen úgy gondolom, hogy hiányozna bármelyik dal, ha kivennénk. Először azt akartam mondani, hogy így “adják az egészet”, de ez nem jó megfogalmazás, mert az ember (vagy ez esetben a banda) sosincs kész.

Végül az újságunk védjegy kérdése: Ha szín lehetnél, melyik szín lennél, és miért?

Most erre nem reflexből válaszolok inkább…Milyen szín lennék? Világoskék. És azért, mert annak ellenére, hogy nagyon sok feketét hordok, vidám embernek gondolom magam, ezért a világosabb színek felé nézek rögtön. A kékkel nagyon jó kapcsolatom van, a gimnáziumban három gólyatáborban voltam csoportvezető, és mindig a világoskék talált meg engem, mint tábori szín, sőt még gólyaként is. És szerintem ez egy olyan szín, ami tud különleges lenni a megfelelő közegben, de be is tud olvadni. Én is úgy gondolom magamról, hogy sokszor ki tudok tűnni, viszont szeretek beolvadni is, amikor arra van szükség. És ez a kettős funkció megjelenik nekem a világoskékben. Ez nem rossz kérdés amúgy!

Köszönöm szépen a beszélgetést!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.