Lukács Klára: Ikaroszok

Ikaroszok hullanak az égből
Csak hullanak
És hullanak
Így járnak azok
Akiket túlszárnyalnak a vágyaik
Ezren vannak
Vagy többen
Sűrűn tömítik az ég és föld közötti semmit
Csak hullanak
És hullanak
És néhányan talán félnek is
Kiabálnak
Sírnak is

Nehéz lehet szeretni engem

Mi a helyzet azzal
Amikor édes viaszban fürödve
Tekertük a cigarettát a teraszon

Csak súgj a fülembe valamit
Halkan
Azért senki nem hibáztathat
Hogy nehezen bírom egyedül
És ha nem érted
Miről beszélek
Az sem baj
Nem az eszedre van szükségem
Drágám
Nekem csak az érintésed kell
A lelkemet majd megérti az
Isten

Talán én is csak egy Ikarosz lettem
Te kentél be viasszal
De én repültem közel a Naphoz
Sebaj
Már milliószor végigjátszottuk ezt
Nem halok bele

Ikaroszok hullanak az égből
Túl közel repültek a
Naphoz
Csak hullanak
És hullanak
És miközben én is csak
Egy vagyok közülük
Hangosan adom értésükre
Hogy próbáljanak meg menekülni
A gravitáció elől
Mert én már milliószor becsapódtam
És bizony mondom
Kurvára fáj

De ezek csak hullanak
És hullanak
És néhányan talán félnek is
Kiabálnak
Sírnak is

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.